Hol lakott a funtineli boszorkány?

Jelen munka A funtineli boszorkány című regénykozmosz szókincséből ad ízelítőt. Az első megállónak a címben foglalt helységnév megvizsgálása kínálkozik. Hol van tehát Funtinel, azaz a mostani román helyesírás szerint Fântânele (a régiebbi szerint: Fîntînele)? Hol lakott a funtineli boszorkány? Erdély térképén hét Fîntînele nevű helység is van, ezek közül csak ötnek ismert a magyar neve:
1. Fehér megyében, Gyulafehérvártól DNy-ra, nincs magyar neve;
2. Arad megyében, közvetlenül Arad mellett, magyarul Angyalkút;
3. Beszterce-Naszód megyében, Wass Albert mezőségi birtokától, Vasasszentgotthárdtól (Sucutard) K-re, magyarul Újős;
4. Máramaros megyében, Magyarlápostól D-re, magyarul Lápospataka;
5. Maros megyében, Balavásárhely mellett, magyarul Gyulakuta;
6. Szeben megyében, a Szebeni-havasokban, Szebentől DNy-ra, magyarul Szebenkákova;
7. Zilah megyében, Zilahtól DK-re, nincs magyar neve.
Ugyancsak Zilah megyében található Zilahtól K-re egy Fîntînele-Rus nevű helység, amelynek magyar neve Kabalapatak.
Wass Albert regényhőse viszont a Borgói-havasok DK-i részébe vonult vissza, közvetlenül az 1200 méteres Borgói hegycsúcs aljába, délre, a Beszterce megyei Piatra Fîntînele helységbe, melynek nincs magyar neve. Ma széles országút megy keresztül rajta, mely Besztercét Vatra Dornei nyaralóhelységgel köti össze, és a Keleti-Kárpátokat átszelve a moldovai Suceaváig vezet. A regénybeli Fîntînel-t mintegy 50 km választja el északi irányban meg a Kelemen-havasok a Maros dédai szakaszától (a trilógia második kötetének helyszínétől). Noha a Fîntînele helységnév szótöve, a fîntînă, fântână szó magyarul 'kut'-at jelent, a fent felsorolt helységnevek jelentése magyarul hol 'patak' (Lápospataka, Kabalapatak), hol 'kút' (Angyalkút, Gyulakuta), hol pedig a mai nyelvérzék számára etimologizálhatatlan szó: Újős, Szebenkákova (Erdély Helységnévtára. 2. javított kiadás. Fodor Andrea - Kováts Zsolt. Budapest, 1991). A regényben szereplő Funtinel helység teljes neve, Piatra Fîntînele szó szerinti fordításban 'kőkut'-at jelent, a román lakta területen nem született a helységnek magyar neve. Azon is el kell gondolkodnunk, hogy az író egy román lakta vidékről jövő lányt választott legnépszerűbb regénye főhősének. Nuca a román Ana (magyarul Anna) név becézett Anuca (Annuska, Anikó) alakjának rövidített alakja: Nuca magyarul 'Nusi'-ra fordítható. A főhősnő családját megismerve annak nagyapja, Tóderik, a hajdani molnár feltehetőleg a Moldvával határos Besztercei-havasokból vagy éppenséggel Moldvából származott. Apja pedig, a szerencsétlen sorsú, hegyi rablóvá lett Bandilla Gregor szintén román lehetett. Wass Albert tájszavainak nagy része e regényben a pásztorkodással, juhtartással kapcsolatos. Mint ismeretes, e foglalkozási területen a magyar nyelv számos szót kölcsönzött a szláv nyelvekből, melyek többnyire román közvetítéssel kerültek be a magyarba, hogy csak a legismertebbeket (pakurár, csobán, esztena, orda) említsem. A magyar anyanyelvű olvasónak mégsem okoznak megértési nehézséget, hiszen Wass Albert szövegében az olyan szavak, mint baraboly, pláj, pojána többször fordulnak elő, így változatos kontextusban tárulnak az olvasó elé, aki jelentésüket ki tudja következtetni a szövegből. A tájszavaknak pontosan a fele került a román nyelvből a Wass Albert szóhasználatába, egyes szavaknak az író módosított a jelentésén (pl. a pomána szó jelenése halotti torral kapcsolatos, Wass Albertnél egyszerűen a pap által végzett szolgálatért való fizetséget jelenti, pl. az esküvői stólát). Figyelemre méltók Wass Albert növénynevei (lángvirág, kakasmandikó), állatnevei (lappantyú, toportyán) és elavult szavai, amelyek térszínformát jelölnek. De egész tárházát nyújtja a vadászati szakkifejezéseknek is (tízes, tizenkettes vagy visszarakott szarvas, sukk, cserkészidő).